Az Egy s Ég Központ Egyesület Alkotótársai örömmel osztják meg élménybeszámolóikat az életről, önmagukról, hétköznapi tapasztalásaikról, a valós értékrend szűrőjén keresztül.

Szerzői jog fenntartva.

2012. július 7., szombat

Az éber ember

...a tegnapi eset felnyitotta bennem a kérdést, amit már oly sokszor feltettem: ezt így meddig még? Vajon, mikor fogom azt mondani: elég volt!? Félek megnyitni az agyamat, hátha olyanokat is meglátok, amiket nem szeretnék. Ez a hárítás, hazugság önmagamnak. Úgysem elmével "kell" látni, inkább a szívvel. Az elme csak észrevesz, felismer, megjegyez, és persze címkékkel lát el, de ezt is csak azért teszi, hogy tudja hova kötni a dolgokat. A már ismertből él, az ismeretlentől fél. Ehhez kell a szívünk, aki jelez, hogy jó úton vagyunk, jó döntést hoztunk.
Ezt az elmúlt napokban fel is ismertem. Mindentől félek, ami ismeretlen, amit úgy címkéztem: nem jó, nem szeretem. Sokszor azonban közbeszól a változás. A magam és környezetem változása. Ezt pedig időnként elfelejtem és a régi program szerint cselekszem. AHA! Szóval ezért kell az éberség. Igazából sosem értettem és most áll össze, hogy az éberséget azonosítottam a készenléttel. Ez nagyon halvány még bennem, mégis azt hiszem, így van. Teljesen más a kettő. Az éberség belülről indul, a készenlét pedig amikor külső eseményre várunk, hogy minden pillanatban reagálhassunk. Az éberségnél azonban elég megfigyelőnek lenni, aztán ha úgy alakul, a helyzet úgy hozza vagy úgy döntünk, aktívak leszünk. Ez azonban egy automatikus folyamat, egyik követi a másikat. Az éber ember nem vár, csak létezik, cselekvése a figyelemből következik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése