Érkezés

Standard rendszereket akarsz?
A vesztedbe rohansz.
Kapaszkodókat keresel, mert sorra csak elesel,
neked az élet visszafelesel?
Unod a banánt...
nem jó ez így már,
van egy varázsszó: határ.
Állítsd meg a mókuskerekedet,
tedd le a fegyvereidet,
aztán keresd meg a hitedet.
Az út csodálatos lesz:
véletlenek támogatják elképzeléseidet,
a morcos gúnyákat levetheted.
Ahogy egyre szabadulsz meg páncéljaidtól,
egyszer csak megállsz: mellkasodban valami zakatol.
A szíved az, akire sosem figyeltél,
mert azt tanultad, elmével élj.
Ez volt a rend, így nőttél fel,
a legfontosabb az volt, hogy megfelelj.
Jónak lenni a legnagyobb erény,
még azt is meghatározták, hogyan beszélj?
Hallgasd magad, mit mondasz,
tán a szavak a legvastagabb falak?
Halkulj el, élvezd a csöndet,
csak onnan merítheted erődet.
A benső nyugalom, a béke,
a lélek lételeme.