Családunk és az a környezet, amiben nevelkedünk, rendkívül
meghatározza jellemünk, szokásaink, érzelemvilágunk
kialakulását. Gyermekként folyamatosan látjuk, tapasztaljuk szüleink,
rokonaink egy-egy élethelyzetre adott reakcióit, ezért ezeket a
viselkedési mintákat tekintjük normáknak, azaz hasonló szituációkban
mi is ezt alkalmazzuk „megoldási formának”.
Növekedésünk során az átvett „mintázatok” egyre
csak szaporodnak, közben észrevétlenül egyre messzebb kerülünk igazi
Önvalónktól, attól a boldog és önfeledt gyermektől, akik egykor voltunk.
Idővel annyira természetessé válik a sok fölvett szokás, hogy észre sem
vesszük, miként válunk teljesen eggyé velük.
Felnőve egyre inkább véleményt alkotunk ezekről a
viselkedésmintákról: „na, én olyan biztosan nem leszek mint az
apám, anyám, testvérem, nagybátyám, stb! Bizonyos dolgokat megpróbálunk
elfojtani, vagy épp nagyobb teret engedni neki, és mindeközben
folyamatos önbecsapásban élve egyre csak azt hajtogatjuk, hogy én akkor
se vagyok (és soha nem is leszek!!) olyan, mint Ez vagy Az!
Ha kevés „nehezéket” hozunk otthonról, a mindennapokban könnyebben
boldogulunk és kiegyensúlyozottabban viselkedünk, viszont ha túl sok a
"szerzett súly", akkor telve vagyunk fájdalommal, félelemmel, és
leginkább ebben az állapotban tengődünk. Ezek a minták hatnak minden
pillanatban az életünkre, és mivel mindent(!) Mi teremtünk magunknak,
ezek az erők számos olyan helyzetet is behívnak életünkbe, amik bizony
fájnak. Értetlenül állunk az ilyenek előtt pl.: Miért rúgtak ki megint a
munkahelyemről? Miért vagyok még mindig féltékeny? Miért haragszom
ennyire a testvéremre? Miért nincs elég pénzem? ... és még sorolhatnánk a
kérdéseket.
Nem látjuk ezekben a „rossz” történésekben, hogy a bennünk élő Isten
miként súgja szeretetteljesen a fülünkbe: ” NÉZZ SZEMBE MAGADDAL! ”
Mikor életünkben sorra történnek olyan események, amiket nehezen,
már-már kínkeservesen élünk meg, rá kellene látnunk arra, hogy
mindezeket valójában mi „hívtuk” be magunknak.
Akár akarjuk,akár nem, akár hisszük, akár nem - az energiatörvények MŰKÖDNEK!
Ha megkeressük magunkban azokat a félelemből fakadó
energiaminőségeket, amelyekkel a vonzás törvénye alapján behívtuk
életünkbe a „tükröket”, miután felismertük őket, megvan a lehetőségünk
arra, hogy meditációban, a szeretet fényével alkímiázva (átalakítva)
elengedjük őket.
Ahogy önmegismerésünk során mind felelősségteljesebben, lelkiismeretesebben haladunk előre,
egyre könnyebben ismerjük fel azokat a félelem-erőket, amelyek még végrehajthatnak bennünket.
Ezeket meglátva, majd tudatosan átalakítva nyitottabbá válunk az új,
magasabb rezgésszintű energiák befogadására. Belső változásunkkal
összhangban elkezdenek beáramlani a csodák mindennapjainkba. Elindul az
ÉLET!
A választás a Tied:
hagyod, hogy sodorjon az ár,vagy kezedbe veszed az életed és azzá válsz, Aki valójában Vagy?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése