A titkot a szíved tudja

Ébredtél már úgy, hogy minden összedőlt?

Kinyitod a szemed és rögtön zakatol az eszed, mert kilátástalan a helyzet.

Legalábbis, úgy érzed. Körülvesz a kétségbeesés, eltölt a félelem, pedig ez lehet, hogy nem is véletlen.

Hol az optimizmus, a felhők fölé látás, helyette most miért van aggódás?

Ismerd fel, amit a helyzet tanít: tovább nem csinálhatod így.

Most már ne bízd magad másra, itt az idő, állj saját lábra.

Vedd elő a hited, figyeld a szíved és használd az eszed.

Engedd el a múlt fantomjait, tedd le a nagy köveket, ne engedd, hogy az árnyékok kövessenek. Nyisd meg szíved, áradjon a fény, emlékszel, hogy ki vagy?

Isteni lény!

Benned minden tudás, hatalmas szeretet - csak ez vezérelhet.

 Tedd le egod vasköveit, mérgező nyilait, igaznak hitt hazugságait!

Mondj NEMet, kiáltsd az égbe: ELÉG, hisz' ebben a testben csak egyszer élsz. Valósítsd meg önmagadnak tett ígéreted, hogy a polaritást félreteszed, a rosszat elfeleded, figyelmed a boldog életre tereled.

 Félelmed súlya lelkedre nehezedhet, de te ne higyj neki: maradj meg embernek. Ember, kinek lelkében száll az ének, virágok közt lépdel a réten, és boldog, ha napsütést lát. Mire ez a boldogság? Örül, hogy élhet.

Emlékszel, hogy minden mag növekedni törekszik?

Az élni akarás vágya hajtja, a fényt látni akarja. Lelked magja is így működik:

a sötétséget nem tűri, hisz' fényből jött és a fényt szereti.

Fény az eredője, fény az útjelzője, fény a segítője, és fény által teljesedik be.

Ne akard ezt érteni, a titkot a szíved tudja, csak hagyd őt érezni.

D.