Új lakásba költözöm. Önszántamból, mert húz a szívem máshova. Nem kényszer. A menni kell érzése csak az a belső sürgetés, amit a változás szele hoz magával, és nem a külső erő, ami ellök jelenlegi otthonomból. Lökésről szó sincs, örömmel, puhán, ahogy a madár kinyitja szárnyait és elemelkedik a földtől... így megyek el innen.
Átadom otthonom egy fiatal párnak, akik most kezdik közös életüket. A fiú szakács, a lány kacsingat a spiritualitás felé, érzi a pozitív gondolkodást. Ma, szeptember utolsó napján, Holdtölte napján, közös főzés közben akadtak a lakásra, amiben most élek. Amikor ezt a fiú kimondta, megdobbant a szívem, és azt éreztem, a fejemet meghajtom. Tehát működik! Ahhoz, hogy ezt behívjam, kellett a mai nap, az emberek társasága, az élettörténeteink megosztása, a bizalmunk egymás felé. Lehullott rólam ezer és ezer lepel, a jéghegy, amiben megfagyasztottam magamat, elolvadt és karcos könnyek formájában távozott testemből. Tisztán, áttetszőn tudtam fogadni az érdeklődőket, az azért még tudnivaló, hogy az ingatlan közvetítő nem tudott eljönni, ezért rám hárult a feladat, hogy megmutassam a lakást. Tehát működik a teremtés! Az energiám behívta őket, kiütötte az ingatlanost és van egy olyan érzésem is, hogy a párkapcsolatukhoz előkészítettem a terepet. Jó helyre jönnek, itt most minden sima. Boldogok lesznek és örömmel fordulnak egymás felé. Csupa szív emberek, nagyon szimpatikusak.
Bár biztos választ csak holnap adnak, alszanak rá egyet... az már számomra boldogság, hogy látom, ezt az élethelyzetet én teremtettem.
Köszönöm Mindenkinek, aki töri az utat, előttem jár, és átadja tudását!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése