Lépkedek a semmibe, egy magas hegyről a levegőbe le.
Alattam a mélység, fejem fölött az ég.
Lábam alatt biztos pontok, oszlopok,
de előre nem mutatkozik meg,
csak hinnem kell, hogy ott legyen.
Az út nincs kikövezve.
Nekem kell szabadon lépdelnem,
a biztos pont oda érkezik,
ahová lábam teszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése