Ébredtél már úgy, hogy minden összedőlt? Kinyitod a szemed és rögtön
zakatol az eszed, mert kilátástalan a helyzet. Legalábbis, úgy érzed.
Körülvesz a kétségbeesés, eltölt a félelem, pedig ez lehet, hogy nem is
véletlen. Hol az optimizmus, a felhők fölé látás, helyette most miért
van aggódás? Ismerd fel, amit a helyzet tanít: tovább nem csinálhatod
így. Most már ne bízd magad másra, itt az idő, állj saját lábra. Vedd
elő a hited, figyeld a szíved és használd az eszed. Engedd el a múlt
fantomjait, tedd le a nagy köveket, ne engedd, hogy az árnyékok
kövessenek. Nyisd meg szíved, áradjon a fény, emlékszel, hogy ki vagy?
Isteni lény! Benned minden tudás, hatalmas szeretet - csak ez
vezérelhet. Tedd le egod vasköveit, mérgező nyilait, igaznak hitt
hazugságait! Mondj NEMet, kiáltsd az égbe: ELÉG, hisz' ebben a testben
csak egyszer élsz. Valósítsd meg önmagadnak tett ígéreted, hogy a
polaritást félreteszed, a rosszat elfeleded, figyelmed a boldog életre
tereled. Félelmed súlya lelkedre nehezedhet, de te ne higyj neki: maradj
meg embernek. Ember, kinek lelkében száll az ének, virágok közt lépdel a
réten, és boldog, ha napsütést lát. Mire ez a boldogság? Örül, hogy
élhet. Emlékszel, hogy minden mag növekedni törekszik? Az élni akarás
vágya hajtja, a fényt látni akarja. Lelked magja is így működik: a
sötétséget nem tűri, hisz' fényből jött és a fényt szereti. Fény az
eredője, fény az útjelzője, fény a segítője, és fény által teljesedik
be. Ne akard ezt érteni, a titkot a szíved tudja, csak hagyd őt érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése