Rejtelem!
A bimbóban megbúvó virág.
A titkait felfedni készülő Tavasz.
A rügyből előpattanó kicsiny világ.
Kibontott szirmok bársonyán pihenő illatok.
A pillangó szárnyának dala.
A zajba szövődő harmónia.
Ő a táncoló láng a szívben.
A lüktetés a vérben.
A vágy a testet öltött szenvedélyben.
A bizsergés az ajkakon.
A perzselő vihar - az arcot égető sóhajon.
És Ő a nyugalom.
A tó tükrén átúszó fellegek gulyája.
A Hold fényfurulyája, s az abból előszikrázó csillagok.
Ő a forrása az emberi létnek.
A Kapu, melyen át a Lélek e világba léphet.
A felszántott Föld is - Ő maga.
A magban megbúvó titkok ismerője.
E roppant erők felnevelője Ő,
A szerető Anya.
Ő az asszony.
A férfi párja. Az igazi FELE-ség.
Jól tudja, hogy egyedül, csak FÉL a társa sorsának erdején.
Mi marad még - hátra?
A sütemény illatú meleg kendő simogatása.
Az ismerős ráncok mély barázdája.
A mosoly, mely a Béke gyertya lángja,
mikor kedvünk oly komor.
Ki is Ő?
Nem tudom,
csak azt mondhatom, hogy Isten egy csodája,
és Lényét Imámba foglalom.
2001. március
Benkő István
